Mi van, ha a múlt sosem enged el… csak új alakot ölt?

Papírpillangók

Dr. Tiszay Rebeka azt hitte, végre szabad.

Új munkahely, új ritmus, új közeg – Magyarország egyik legelismertebb transzplantációs csapatának tagjaként úgy érezhette, végre tényleg a jelenben él.

Aztán egy nap megjelenik a régi nyomozó, Kalmár Fábián, és vele együtt visszatér az a sötét történet, amelyet Rebeka évekkel korábban maga mögött akart hagyni.

A sorozatgyilkos, akitől azt hitte, megszabadult, újra előkerült.

És van egy szabálya: nem hagy befejezetlen ügyeket.

Rebeka a munkába kapaszkodik, de a legújabb transzplantált beteg körül egyre furcsább dolgok történnek.

Hallucinációk.

Megmagyarázhatatlan látomások.

Rémálmok, amelyek túlságosan valósnak tűnnek.

A műtők steril fénye mögött valami feszültség vibrál: a sebészi precizitás és a fenyegetés nagyon is összeér.

Rebeka és Kalmár egyre mélyebbre ásnak, és ahogy a szálak kibontakoznak, nemcsak az igazsághoz kerülnek közelebb…

hanem egymáshoz is.

A Papírpillangók azért működik ennyire jól, mert nem heroizál, nem túlzó, hanem nagyon emberi.

Megmutatja, hogyan hat egy befejezetlen ügy az életünkre.

Mi történik, amikor a szakma és a magánélet összeakad.

És milyen az, amikor a múlt hirtelen bejelentkezik – úgy, hogy nincs idő felkészülni.

Ez a hang számomra is ismerős:

az egészségügyben minden döntés mögött ott van egy történet, egy félelem és néha egy kimondatlan teher.

Ez a könyv ezeket bontja ki feszült, sodró tempóban.

Miért jó ez a könyv annak, aki ma tanul, dolgozik vagy egyszerűen szereti az intelligens krimiket?

• Mert ugyanúgy megtalálod benne a kórház világát, mint a nyomozás feszültségét.

• Mert tele van olyan helyzetekkel, amelyeket el tudsz képzelni magad körül – akár hallgatóként, akár pályakezdőként.

• Mert úgy játszik a feszültséggel, hogy közben végig emberi marad.

• Mert megmutatja, milyen az, amikor a múltad nem enged el… és neked kell eldöntened, hogy szembenézel vele vagy elfutsz.

Ha szereted a sodró, karakterközpontú krimiket

A Papírpillangók egyszerre feszült, érzelmes és filmszerű.

Olyan könyv, amit „csak még egy fejezet” alapon olvasol – aztán hajnali kettő lesz.

Tedd kosárba, és hagyd, hogy ez a történet magával vigyen a műtők fényeibe, a nyomozás árnyékaiba és azokba a döntésekbe, amelyekből nincs könnyű kiút.